A XX. század (1960-ig)

A történelem még néhányszor túlharsogta az iskolában a napi élet zajait. A millenneumi eufória, az első világháború előszele, a századelő ellentmondásos fejlődése nem hagyta érintetlenül az iskola belső életét sem. A tanárok és diákok azonban együtt állták meg a próbát. Még a történelem legnehezebb időszakában is megőrizték értékeiket, és a gyûlölet szellemét makacsul kívül rekesztették az iskola falain. Néven nevezhető jelképeként mindezeknek, éppen ezekben az években állt az iskola élén Laczkó Dezső, akiben a tudós, a tanár és a piarista pap világos és tiszta értékrendje az iskolát is megtartó elhivatássá vált.

A két világháború között a Veszprémi Piarista Gimnázium az ország egyik legelismertebb oktatási intézménye volt. Igaz, a kor levegője,a történelmi tragédiák, az ország területét megcsonkító trianoni béke hatására néha szélsőséges indulatok is át-átcsaptak az iskola falain, végeredményben azonban értékrendjét, értéktiszteletét nem tudták kikezdeni. Az iskola folytatta saját értékrendje szerinti munkáját, és még a háború legnehezebb éveiben sem hangzott el háborús uszítás, gyűlöletet szító szó a piaristák veszprémi iskolájában. A történelem mégis hálátlannak bizonyult.

A második világháború pusztításait a Veszprémi Piarista Gimnázium is nagyon megszenvedte. Tantermek, szertári berendezések mentek tönkre, vagy tűntek el nyomtalanul. A gimnázium gazdag könyvtárából több, mint hatezer kötet pusztult el néhány hónap alatt. Az iskola háború utáni története a romeltakarítással és a minimális feltételek megteremtésével kezdődött.

Bár az 1945-48-as évek rendszerváltásában a piarista tanárok néha már kétségbeesett

A régi iskola bejárata

alkalmazkodási kísérleteket is tettek, mindez hiábavaló volt. 1948. júniusában az országgyűlés megszavazta a XXXIII. törvényt, amely rendelkezett a nem állami iskolák és a hozzájuk tartozó felszerelések államosításáról. Az 1948/49-es tanévet Veszprémi Állami Gimnáziumként kezdte az iskola. Nehéz helyzetben indult a munka, még nem fejeződött be a háborús károk helyreállítása, roppant hiányos volt a felszerelés, kevés volt a szaktanár és a tankönyv. A piarista szerzetes tanárok nem vállaltak,nem vállalhattak tanítást. A volt iskola örökségeként megmaradt világi tanárok Mihályi Károly megbízott igazgató vezetésével mindössze hárman voltak. Az alakuló tantestületi értekezlet jegyzőkönyve szerint tantárgyfelosztást a tanárhiány miatt nem lehetett készíteni. A város más iskoláiból, illetve más városokból ide irányított tanárokkal az oktatás feltételeit gyorsan javították, és a feljegyzések szerint ".... a nevelők mindent megtettek, hogy a változás okozta nehézségeken törés nélkül átvezessék az ifjúságot." Ma már pontosan tudjuk, hogy nem volt zökkenőmentes a váltás időszaka, s ezt a diákok is megszenvedték. A korábban hét évig piaristáknál tanuló, kiemelkedő képességűnek tartott osztályból hat tanulót javító érettségi vizsgára utasítottak.

Új korszaknak új szelei fújtak egyre erősebben, és az 50-es évek elejének türelmetlensége súlyos áldozatokat követelt a gazdaságtól, magától az országtól, legfőképp azonban az embertől. Ez az iskolát, az 1950 óta Lovassy László nevét viseli gimnáziumot éppúgy érintette, mint az ország más tájainak, más iskoláinak közösségét. Tanári és tanulói sorsok siklottak félre,s váltak nehezen hitelesíthetővé az iskola oktatási és nevelési céljai. Mindemellett tömegesedett a gimnáziumi oktatás - a veszprémi gimnáziumnak az 1948/49-es tanév 195 tanulójához képest 1954/55-ben már 544 nappali tagozatos tanulója volt. Növekedett a munkás- és parasztszármazásúak aránya a tanulók között, megindult a felnőttek számára szervezett esti és levelező oktatás is. Jelentős változások történtek a tantervi és tantárgyi anyagban, módosult a gimnázium szerkezete is. Humán és reál osztályokban folyt a tanítás, az új tanterv növelte a természettudományos tantárgyak óraszámát.

Viszza a XIX. századhoz - Tovább: Az elmúlt 50 év

Vissza a kezdőlapra * Ugrás a lap tetejére

© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém