A Veszprémi Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjainak
Baráti Körének története
Elõzmények
Az 1711. évben létrejött Veszprémi Kegyestanítórendi
Gimnázium alapítása 275. évfordulójának
megünneplésére 1985. évben provizórikus terveket
fogalmaztak meg a volt veszprémi piarista öregdiákok, amelynek
megvalósításához partnereket kerestek.
Mindenekelõtt felvették a kapcsolatot az 1948-ban államosított
tanintézmény jogutódjával: a Lovassy László
Gimnázium akkori vezetésével, élén Knoll
János igazgató úrral.
Õ egyetértett elképzeléseikkel és így
vele együtt keresték fel Budapesten Jelenits István akkori
piarista rendfõnököt. Jelenits atya támogatásáról
biztosította õket és elfogadta veszprémi jogutód
iskolának a Lovassy László Gimnáziumot; miután
Knoll János igazgató úr elõtte kijelentette, hogy
felvállalják a mintegy 240 éves veszprémi piarista
múltat jogelõdjüknek.
Ezek után beindultak a konkrét szervezõmunkák,
amelyeknek nehézségeirõl, problémáiról
(elsõsorban a helyi pártszervezetek kisstílû akadékoskodásáról)
- részletesebben a c. írásban
olvashatunk.
Ami ebbõl kimaradt az többek között pl. olyan gond volt,
hogy az ünnepségi gondolatokhoz felsõbb szinten pozitíve
hozzáálló, sõt a rendezvényeket azután
engedélyezõ Gyuricza László megyei MSZMP elsõtitkárnak
nem tudtuk bemutatni az 1711-es iskolaalapításról (néhai
Volkra Ottó veszprémi püspök által latin nyelven
megíratott) rendelkezõ egykorú okiratot. Ugyanis azt Veszprémben
a püspöki levéltárban nem tudták fellelni, miért
is félévvel halasztanunk kellett az ünnepségek idõpontjának
kitûzését. Ám szerencsére a budapesti központi
piarista levéltárban az alapítólevél hiteles
másolatát megtalálták, így a jubileum állami
elismerése elõl is elhárultak az akadályok.
Ezt követõen, az 1986. szeptember 12-14. közötti napokra
meghirdetett ünnepségsorozat pénzügyi alapjait is létre
kellett hozni, melyeket különbözõ állami vállalatoktól,
mezõgazdasági termelõszövetkezetekrõl és
tanácsi szervektõl teremtettünk elõ.
Ezen támogatások közül kiemelkedõ az akkori Megyei
Tanács által rendelkezésre bocsátott kb. 1,2 millió
Ft pénzalap, amelybõl pl. a Lovassy Gimnázium új
épületének környezetét tettük rendbe (a
korábbi drótkerítés helyett betonalapú, acél
zártszelvényes bekerítést eszközölve és
kellõ parkosítást is végeztetve!), hogy az ünnepségek
külsõ helyszínei is színvonalasak legyenek.
Az elõkészületekhez tartozó, hatalmas munkaráfordítást
igénylõ feladat volt annak a közel 300 oldalas, múltfeltáró
és jelent bemutató, nívós jubileumi emlékkönyvnek
az összeállítása (és a helyi cenzúrázást
kikerülõ, budapesti nyomdai engedélyeztetése), illetve
1000 példányos megjelentetése; amivel az ünnepségek
idejére elkészültünk. Ez oly annyira sikerkönyv
lett, hogy ma már csak archív példányokkal rendelkezünk.
A rendezvényekre látványos kiállítással,
részben iskolatörténeti, részben egykori diákok
képzõmûvészeti alkotásait felmutató
jelleggel is kirukkoltak az öregdiákok, vagy az új gimnázium
tanári kara és tanulói.
Egyesületünk megalakulása és tevékenysége
2000-ig
A jubileumi rendezvényekrõl, illetve konkrétan az elsõnapi
eseményekrõl, az ott elhangzott beszédekrõl késõbb
.
(Megjegyezzük, hogy az ünnepi közgyûlésen,
osztályképviseleti alapon mintegy 500 fõnyi öregdiák
és akkori tanuló; tanár vagy vendég vett részt
szeptember 12-én az új iskolában. A várbeli öreg
gimnázium udvarán, épületében vagy az utcán
tartott ünnepségen és szerény fogadáson pedig
közel 1000 személy jelent meg!)
A második napon különféle nívós elõadások
hangzottak el tudós diáktársak részérõl,
meghatározott szekciókban - az új gimnázium épületében
napközben. Ezeket a VVE aulahelyiségében hangversennyel egybekötött
mûsoros est követte, amelyet a Lovassy Gimnázium akkori ének-
és zenekara, valamint híres öregdiák elõadómûvészei
szereplésével hallgattak meg a résztvevõk.
Az Öregdiák Baráti Kör megalakulására
1986. szeptember 14-én szintén az egyetemi aulában került
sor, melynek lefolyását, az ott megnyitóbeszédként
elhangzottakat .
Az akkor elfogadott elsõ alapszabály szövegét archiváltuk;
az idõközben módosított un. "Új alapszabály"-unk
1989-es közgyûlésünk után lett a Veszprém
Megyei Bíróságon bemutatva, ahol Pk. 70.284/1989. sz. alatt
ismételten nyilvántartásba vettek bennünket; megjelölve
az egyesületi képviseletünkre jogosult vezetõségi
tagjainkat.
Ekkor még különbözõ funkciókra osztott,
ún. munkabizottságokat is létrehoztunk, miután sok
nyugdíjas jelentkezett meghatározott feladatok elvégzésére.
Ezen bizottságok több éven át, kb. 1994-es közgyûlésünkig
hellyel-közzel mûködtek, de nagyon szétaprózták
ill. nem tették könnyen átláthatóvá
a munkatervek végrehajtását; így megszûntek.
Viszont a kezdeti években megalakult egyesületünk budapesti
tagozata (a fõvárosban élõ sok öregdiákunkra
tekintettel), ami nagyon életképesnek bizonyult és ott
rendszeresen nagy létszámú résztvevõ látogatta
és látogatja ma is - a minden hó 2. hétfõi
összejöveteleket (helyszíne: a VIII. ker. Szentkirály
utcai "Spartacus" étterem).
Ezután a csendes gyarapodás évei következtek,
amikor többek között elhatároztuk - eleinte provizórikus,
majd fix rovatokra osztott - évenként kiadandó ún.
nyomdailag elõállított rendszeresítését.
Ennek elsõ példányai 1988-ban jelentek meg, és pl.
az 1989. évi számban a borítólapon közöltük,
hogy taglétszámunk már 269 fõ.
Közben mind Budapesten, mind Veszprémben eleinte sûrített
elõadások, vitaindító - diákéveinkre
visszaemlékezõ beszélgetések tarkították
az összejöveteleket, de ezek késõbb lanyhultak és
a "ki legyen a következõ elõadó, vagy ki vállal
ilyent" neuralgikus problémakörré váltak.
Ez alól kivétel talán az 1992. évi (a piaristák
történelmi Magyarországon történt letelepedése
350. évfordulójának tiszteletére rendezett!) , ami nagyobb létszámú
öregdiákot vonzott, és azon a mai tanulóifjúság
is képviseltette magát.
Élénkülés következett be 1995-ben, amikor egyrészt
a Lovassyban tervezett iskolatörténeti kiállítás
megrendezésének elmaradása miatt, a várbeli piarista
templomot szemeltük ki állandó kiállítások
helyszínének.
Másrészt ennek kezdeti sikerén felbuzdulva 1996. évben
az országos oktatási, valamint az 1100 éves millecentenáriumi
jubileum pályázati rendszerébe bekapcsolódva, a
várbeli kiállítást országos jelentõségûvé
bõvítettük és az elnyert támogatási
pénzek felhasználásával megszerveztük, illetve
lebonyolítottuk a
c. rendezvénysorozatot.
A várbeli nyári kiállítás 3 évig volt
nyitva és sikerére jellemzõ, hogy ezen idõ alatt
mintegy 30 ezer személy tekintette meg; s annak anyagát is megörökítettük.
Az érdeklõdést fokozta, hogy 1998-1999. évben az
1848/49-es szabadságharc 150. évfordulójára emlékezvén,
a várbeli kiállítás anyagát 2 óriás
tablóval egészítettük ki. ("Piarista tanárok
illetve piarista diákok az 1848/49-es szab. harcban"!)
Ezen kiemelkedõ jubileummal összefüggésben végül
egy .
Megjegyzendõ, hogy várbeli kiállításunk anyagát
1999-ben Debrecenbe szállítottuk át, és ott szintén
iskolatörténeti kiállításhoz használták
fel a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában, melynek
rendezésébe besegítettünk.
Ezen idõ alatt a Lovassy Gimnáziumban is felgyorsultak az események
és a várbeli idõszakos kiállítás átváltásaként
közös lépéseket tettünk egy állandó
iskolatörténeti kiállítás megvalósítása
irányába, valamint a kiemelkedõ tanáregyéniségek
emlékét megörökítõ emlékfal létesítésére.
Ennek keretében - fõleg Homonnai tanár úr kitartó
tevékenysége eredményeként - egyfelõl létrejött
a Lovassy Gimnázium elsõ emeleti térségében
a ma is látható iskolatörténeti kiállítás;
másfelõl évenkénti ismétlõdésben
1997-2000 között itt a gimnázium vezetésével
együttmûködve felavattuk 4 tanár (sorrendben Hungler
József, Brusznyai Árpád, Harmath István és
Mihályi Károly) emléktábláját.
Más vonatkozású rendezvényeink közé
sorolhatjuk még az 1950-es évekig a várbeli gimnázium
vidéki tanulóinak konviktusi vagy kollégiumi elhelyezését
szolgáló "Davidikum fiúnevelõ intézet"
múltjának felelevenítését.
A 200 éves múltú intézmény - az alapító
szándéka szerint elõször árvaházi célra
épült és a XIX. század végén már
voltak a piarista gimnáziumba járó fizetéses növendékeik,
de fõként 1920 után fogadott ilyeneket falai közé,
amikor anyagi alapjaikat elvesztvén a diákok által fizetett
díjakból tartották fenn magukat.
Az egykori davidisták elsõ találkozóját 1997-ben,
a másodikat pedig 2000-ben szerveztük meg, s ez utóbbi alkalomra
egy .
Ezen idõszak külsõ rendezvényei közé
tartoznak a rendszerváltás után szervezett "Brusznyai-emlékestek"
a Veszprémi Egyetemen, amelyek a megyeszékhely rangos eseményei
sorába emelkedtek. Ehhez mind a Lovassy Gimnázium, mind egyesületünk
szerény segítséget ad.
2000 utáni cselekedeteink és a "jövõkép"
Az új évezredben egyik fontos eseményként említhetjük
meg baráti körünk életében: az 1994-es felhívás
óta halasztott II. világháborús hõsi emléktábla
és a vonatkozó ünnepély megvalósításának
ügyét.
A szocialista idõkben háborús bûnösnek nyilvánított
hadi és más tanár, illetve diákáldozatokra
most lehetett méltóképpen emlékezni; s így
került sor 2001. év végén ünnepélyes egyesületi,
iskolai, egyházi, katonai és önkormányzati részvétel
mellett, a várbani volt öreg gimnázium épületében
levõ I. világháborús márványtábla
mellé egy újabb emléktábla elhelyezésére,
illetve felavatására. A nagyszabású rendezvényt
bemutató program leírása .
A Piarista Diákszövetséggel együttmûködve,
az õ eredeti elképzelésük átalakításával
rendszeresítettük 2002. évtõl kezdve az ún.
-okat, amelyeket elõször piarista
változatban; majd 2003. évtõl már lovassys változatban
is sikerült - veszprémi emblémával nyomdailag elõállíttatni.
Ezeket adományozzuk a kerek évfordulós (25, 50, 60, 65
és 70 éves) érettségi találkozókon,
vagy küldjük ki postán (betegség stb. miatt) öregdiák
tagtársainknak. Megjegyzendõ, hogy nem egyesületi diáktársak
azt önköltségi áron megvásárolhatják.
Az emléklapnak döntõen nagy sikere volt, õszinte örömöt
szereztünk vele öregdiákjainknak.
2000. évtõl kezdve társ-szervi kapcsolatot létesítettünk
a kolozsvári piarista öregdiákok baráti körével,
amelynek keretében oda-vissza kisebb programokat bonyolítottunk
le és ez a kapcsolat (a Veszprémben élõ erdélyi
öregdiák társakon keresztül) azóta is élõ,
illetve folyamatos.
2003-2005 között újabb két emlékkönyvet
jelentettünk meg:
és
címmel, amelynek címlapját a 14. sz. mellékleteken
mutatjuk be.
2004. év végén megtartottuk újabb
egyesületi közgyûlésünket, amikor a vezetõségbe
nagyobb arányban vontunk be új erõket, növelve a lovassys
öregdiákok létszámát is elnökségünkben.
Ezzel a fiatalítás irányában is lépést
tettünk, a baráti kör folytonossága illetve jövõnk
érdekében. (A vezetõség névsorát lásd
a 15. sz. mellékleten!)
Ugyanis figyelmeztetõ a korösszetétel, illetve
az, hogy egyesületünk megalakulása óta 2005 év
végéig 138 fõnyi döntõen piarista öregdiák
halálozott el tagságunkból, ami több mint fele az
1989. évi taglétszámunknak. Viszont életképességünket
igazolja: új belépõkkel oly annyira sikerült pótolni
a kieséseket, hogy tagnyilvántartásunk fizetõ tagként
235 fõt, pártoló tagként pedig 68 személyt
tüntet fel, ami együttvéve több mint 300 fõt jelent.
Újabb emléktábla avatásra is sor
került 2004. évben, amikor a várbeli piarista templomban
egyik amerikai diáktársunk szentelte fel néhai Kincs Lajos
piarista tanár emléktábláját. És hasonló
eseményt 2006. évben is tervezünk, ugyanis volt tanítványai
felvetésére születésének 85. évfordulóján
f. év október végén szándékozunk felavatni
a Lovassy László Gimnáziumban néhai Horváth
Géza lovassys tanár emléktábláját
- az iskola vezetésével közösen.
Megemlítendõ még, hogy mind Budapesten,
mind Veszprémben évente 2-3 nívós elõadást,
vagy videós vetítést rendezünk öregdiák
társainknak, amelyek elsõsorban a közös iskolánkból
kikerült, volt piarista vagy lovassys diákból a világban,
vagy hazánkban híressé lett személyiségek
pályafutásáról szólnak.
Ezen rendezvényeket vagy az évente megjelenõ
"Tájékoztató" füzetecskénkben hirdetjük
meg, vagy azokról a minden hó elsõ hétfõi
veszprémi, illetve a második hétfõi budapesti összejövetelen
értesülhetnek egyesületi tagjaink.
Kedves lovassys diáktársak!
A leírtakból megítélhetitek, hogy
értékes egyesületi múltat, vagy örökséget
hagynak rátok a piarista öregdiákok. Vegyétek át
tõlünk folyamatosan a "staféta-botot", ápoljátok
közös múltunkat, fejlesszétek tovább - új
ötletekkel eddigi egyesületi munkánkat, ne hagyjátok
kárba veszni elért eredményeinket.
A 2009-ben sorra kerülõ közgyûlésünkön
már meghatározónak kell lenni a lovassys öregdiákok
arányának, mind a tagságban, mind a vezetõségben,
de az operatív feladatok elvégzésének felvállalásában
is.
A következõ évtized távlati tervei
közé javasoljuk felvenni a következõket:
¢ A kiemelkedõ életpályát befutó, hazai
vagy nemzetközi sikereket felmutató egykori lovassys diákokról
információs anyagokat kellene összegyûjteni és
azokról a feltehetõen hasonló formában továbbra
is megjelenõ egyesületi kiadványokban kellene megemlékezni.
Ezen egyéneket folyamatosan meg kellene nyerni, hogy iskolavárosuk
különbözõ helyszínein, vagy pályaorientációs
célzattal volt gimnáziumukban tartsanak elõadásokat
munkájuk, sikereik bemutatására.
¢ Meg kellene teremteni (ahogy eddig a piarista öregdiákok
tették) annak anyagi alapjait, hogy a jövõben a tehetõsebb,
volt lovassys öregdiákok adományából lehessen
fedezni az egyesületi kiadványok megjelentetését.
Ezen juttatásokat, vagy támogatásokat a mai adórendszerben
elõnyösebb lenne a Lovassy Gimnázium alapítványi
számláján koncentrálni és ott elkülönítetten
biztosítani a felhasználását.
¢ Hozzatok létre "ifjúsági-tagozatot" -
quasi egyesületünk elõszobájaként, a tõlünk
szemléletben, stílusban más életvitelû mai
lovassys fiatalokból, vagy a közép-korosztálybeli
lovassys öregdiákokból; ami nekünk nem sikerült.
Bár publikált info-anyagaink alapján van olyan Lovassyban
végzett osztály, akik közel 50 db "Ezüst Matura"
lap adományozását kérték tõlünk
- érettségi találkozójukra!
Befejezésül: ameddig élünk, segíteni
fogjuk, vagy figyelemmel kísérjük munkátokat és
szívélyesen köszöntjük meglevõ tagságunk
mellett a várományos tagokat, vagy az egyesületünk iránt
érdeklõdõket.
*
© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém
|
|
|
|
|