Nemzedékek találkozása

6 óra, csörög a vekker. Egy szokásos csütörtök reggel. De nem is, hiszen ma este már Pécsen alszunk. Meghívást kaptunk a pécsi Koch Valéria Gimnáziumtól egy német népismereti táborba.
Délután 3-kor a Lovassy képviseletében négyen indultunk útnak. Minél közelebb voltunk a célhoz, annál jobban nõtt bennünk az izgalom. A programot nézegetve különbözõ kérdések merültek fel bennünk. Például, hogy mi is lehet vajon az a Frakturschrift, vagy milyen dalokat fogunk tanulni, milyen korán kell majd kelni a hajnali rorátéhez? Hogy fogunk mi seprût kötni? Azon is hosszan gondolkoztunk, hogy a projektmunka felkínált témái közül kit mi érdekel a leginkább, melyiket fogjuk választani. Peti pedig azt tervezgette, hogy hogyan fog hajnalig mulatozni a többi fiúval.
A pécsiek vendégszeretetét már az elején megtapasztalhattuk, amikor két helyi diáklány ki elénk a buszhoz. Sõt, a vacsorát is félretették nekünk, így jóllakottan indultunk az esti programra. Az ismerkedés és a játék jegyében telt az este. Kis csoportokat alkotva öt állomáson mutathattuk meg népismereti jártasságunkat, ami akár ismeretül szolgált a más vidéken lakóknak. Forgószínpadszerûen, hol az egyházi év fontosabb állomásait raktuk össze, hol a kukoricamorzsolás és tollfosztás különbözõ lépéseit ismerhettük meg. Izgalmas volt látni, hogy nagyanyáink milyen türelemmel és tehetséggel láttak a kézimunkához. Igazán jó hangulatot teremtett a kötött szemmel való jellegzetes sváb ételek kóstolása és dalok tanulása. Az esti programok alatt még csak gyanús volt, de lefekvéskor már bizonyossá vált, hogy Peti az egyetlen fiú a táborban.
Pénteken a reggeli után minden csoport közkinccsé tette az elõzõ nap tanult dalát. A harmonikus nap Mariann számára külön jól kezdõdött, mikor látta, hogy nem csak a Lovassynak van nõi harmónikása. Azt azért tegyük hozzá, hogy a pécsiek Szilvije is "jól húzta". Ahhoz, hogy a projektnapon sikeresen tudjunk anyagot gyûjteni a megadott témához, szükségünk volt egy kis elméleti bevezetõre. Vendéglátóink Wild Kati nénit hívták meg hozzánk a pécsi egyetemrõl, aki fiatalkorától gyûjtõmunkát végez a magyarországi nyelvjárásait kutatva. Az elõadás elõtt kisebb kétségek merültek fel bennünk, hogy meg fogjuk-e õt érteni, és hogy tudunk-e majd jegyzeteket készíteni az elõadáson. Késõbb beláttuk, hogy felesleges volt aggodalmunk, mert megértettük, és olyan hasznos és érdekes információkat kaptunk Kati nénitõl, amelyek másnap megkönnyebbítették munkánkat. Kati néni azért a lelkünkre kötötte, hogy el ne induljunk kérdések nélkül, épp ezért, választott témáink tanulmányozása után csoportonként összeállítottuk kérdéssorainkat. Délutáni lazításként kézmûveskedtünk egy kicsit. Gyönyörû advent koszorúk, szalmacsillagok, csuhéangyalkák és kreppapírvirágok készültek. Sajnos a seprûkötõt hiába kerestük, mert sajnos lebetegedett, de helyette a kosárfonás rejtelmeibe mélyülhettek el az érdeklõdõk. Az is bebizonyosodott, hogy a jó munkához idõ kell, mivel Kiss Andi tanárnõ mindvégig a leglassúbb volt, de végül kitartó munkájának eredménye egy szép kis szoros kosár lett. Az este megint a másnapi elõkészületek jegyében telt, megismerkedtünk a német nyelvû roráte mise legfontosabb részeivel, énekeivel.
Kíváncsian vártuk, hogy mikor közlik velünk, hogy következõ nap hajnalban kell kelni a 6 órakor kezdõdõ misére. De fény derült a turpisságra. Nagy örömunkre bejelentették, hogy a mise 8-kor kezdõdik, így "csak" hajnali 6-kor kell kelnünk, amelynek helyszíne a mecseknádasdi Szent István templom. A külön a számunkra megrendezett mise után meghitt hangulatban telt a nádasdi reggeli egy vendégfogadóban, ahol megkóstolhattunk helyi specialitásokat is.
Az elõzõ napi kérdéslisták mellett elõkerültek a diktafonok és a jegyzettömbök is, így indultunk azokhoz az öreg nénikhez és bácsikhoz, akikkel interjút készítettünk. A megadott témák közül (a férfiak õszi és téli munkái, a nõk õszi és téli munkái, sváb hideg ételek elkészítése, egyházi év ünnepei, borfejtés, kézimunkák, bányászélet, téli ünnepek) minket a pálinkafõzés, a disznóölés, seprûkötés és a bányászok élete érdekelt a leginkább.
A 74 éves Szigriszt János , nyugalmazott bányász 34 év kemény munka tapasztalatából, élményeibõl adott nekünk ízelítõt. Nehéz és küzdelmes élete ellenére - vagy éppen ebbõl kifolyólag- büszke volt múltjára. Ez a most is sugárzó büszkeség minket is teljesen magával ragadott.
A 88 éves Árvai János bácsi és a 78 éves Truckner János bácsi korukat meghazudtoló frissességgel meséltek a régi disznóvágásokról, a seprûkötés rejtelmeirõl, a pálinkafõzésrõl, vagy éppen a szelídgesztenye családon belüli felhasználásáról. Ámulatba ejtett minket az az életerõ, amivel jövõjüket tervezik és a mindemellett jelenlevõ tudatosság, hogy földi életük hamarosan befejezõdik. Megnézhettük többek között Árvai János bácsi saját készítésû kárpitos ágyát és mûhelyében is büszkén mutogatta a két keze által készített szerszámait. A megadott témán túl mindenki beszélt az életérõl is. Élményteli és tanulságos gondolatbeli utazás volt ez nekünk. Látva az õ és a mi életünkbeli különbségeket még inkább megtanultuk tisztelni a mindezt megélt, de a negatív tapasztalatokon felülemelkedni tudó idõseket.
Délután aztán lehetõségünk nyílt az általános iskola multicenterében a látottak és hallottak rendszerezésére és dokumentálására.
Egy echte sváb nap igazi svábos zárása volt a vacsora. A vendégfogadót képletesen átalakítottuk fonóvá, ahol vendégeink voltak a délelõtti öregek. Az asztalra a disznóvágás csemegéi kerültek és egy szokásos hideg vacsorával laktunk jól. Ezután az öreg nékik a rokka mellé ültek , mások kötni kezdtek és Steffl bácsi olyannyira jó hangulatot teremtett harmónikájával, hogy a végén nem csak énekeltünk, hanem táncra is perdültünk. A búcsúzás pillanatai, a címcserék nem annyira az elválás bánatát, mint inkább egy leendõ viszontlátás örömét jelezték. Vera is lelkesen összegezte, hogy mennyi új barátra tett szert, hisz tudja és hiszi, hogy a múltbalátás mellet fontos az is, hogy új barátságokkal építsük a jövõt.
Szeretnénk köszönetet mondani Frei Marika néninek, hogy kitalálta, megszervezte azt a tábort, kollégáinak, hogy segítették ezt lebonyolítani, az iskolának és kollégiumnak, hogy biztosították a helyszínt, a résztvevõknek, hogy eljöttek és komolyan vették a feladatotés külön köszönet a mecseknádasdi öregeknek, hogy vendégül fogadtak, nyitottak voltak a párbeszédre így is segítve a nemzedékek találkozását és a nemzetiségi hagyományok megõrzését. Reméljük, hogy találkozásunk nem csak egyszeri alkalom volt, hanem bízunk benne, hogy valamilyen formában lesz még folytatása.

Lohn Veronika, Molnár Mariann, Lohn Péter, Kiss Andrea tanárnõ

 
Az összes elkészült fényképet itt tekintheti meg...

Vissza a kezdőlapra * Ugrás a lap tetejére

© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém