Comenius program - Diktatúrától a demokráciáig, a széttagolt Európától az egységes Európáig című projekt

Negyedik találkozó - 2014. október - Románia

Október 19. vasárnap

Reggel 6:25-kor indultunk el együtt a részt vevő országok diákjaival és tanáraival Budapestre, a Déli-pályaudvarra. Metróval eljutottunk a Keleti-pályaudvarra ahol felszálltunk a Romániába induló vonatunkra. Hosszú út várt ránk. Tíz óra utazás után megérkeztünk Nagyszebenbe ahol mindenkire várt a cserediákja és családja. Mindenki hazament, megvacsorázott és kialudta magát.

Volf Adrienn

Október 20. hétfő

A napot 9 órakor kezdtük az iskola aulájában. Az első órában ismerkedős játékok voltak, ahol megismerhették egymást a programokon résztvevő diákok, ezt követte az egész projektet összefoglaló előadás, aminek keretein belül betekintést nyerhettünk a romániai rendszerváltás eseményeibe. 11:30-tól a városházán fogadtak minket, majd ezt az ebéd követte. Kora délután Joachim Wittstock mutatta be, hogy a projekt városában, Nagyszebenben hogyan ment végbe a rendszerváltás, illetve az előadást követően egy városi körtúrán be is mutatta a főbb helyszíneket. 15 órától elkezdődtek a csoportmunkák, melyet megelőzően a diákokat beosztották a különböző csoportokba. egy csoportban 4 román, illetve 4 külföldi diák (minden országból 1-1) került. Délután 5 órától pedig szabad program volt.

Iszak Zsombor

Október 21. kedd

Keddre egy egész napos kirándulást szervezetek a projektben résztvevő diákok számára. Először egy Holzmengen nevű kis falut kerestünk fel. A hely érdekessége, hogy korábban soknemzetiségű falu volt, de elsősorban szászok lakták. Mivel azonban a határok megnyílása után a szászok nagy része Németországba költözött, ezért az ő egykori házaikat romák foglalták el. Ez nagyon meg is látszott a településen. Az egykori lakosok házai még mindig gyönyörűek, de több helyet a betelepülő új népesség jelentősen lelakott, és a falu infrastruktúrája is inkább egy ötven évvel ezelőtti képet mutatott. Az, hogy földúton közlekedtünk végig még nem is volt olyan különös, de azon azért eléggé megdöbbentem mikor megtudtam, hogy a házakban egyáltalán nincs, és a közeljövőben valószínűleg nem is lesz víz- és áramellátás. Tehát mondhatjuk, hogy ez a hely azért egy kisebb kulturális sokk is volt, ha nekünk, magyaroknak annyira nem is, de azért például a németeknél ez jobban érezhető volt. Elvégre nem minden nap szállsz ki arra a buszból, hogy egy helyen az emberek még mindig lovas kocsival közlekednek. Emellett azonban a falu még mindig tartogatott pár érdekességet. Először egy domb tetején álló erődtemplomot kerestünk fel. Ez a fajta templomtípus nagyon jellemző az itteni falvakra, mivel a török és más hódítók ellen így tudott védekezni a hely lakossága. Utána pedig az „Elijah” nevű segélyszervezet által épített házat látogattuk meg. Itt először az ötlött szembe, hogy a házban különféle hangszerek voltak találhatók, mint utólag kiderült nem véletlenül. A házban meghallgattuk a szervezet egyik tagjának előadását. Ő elmondta, hogy nagyjából a rendszerváltás óta foglalkoznak a romák problémájával, de nagyon nehéz őket rendesen beintegrálni a társadalomba, mivel már több generáció óta hiányzó tudásanyagot kéne átadni nekik. Ezért azt találták ki, hogy mivel ezeknek a családoknak sokszor már a vérükben ott van a zene, így a muzsika szeretete által akarják rábírni őket, hogy többet akarjanak megismerni a világról. Végül tehát azt mondhatom, hogy ez a kis kitérő Holzmengenbe nemcsak nagyon érdekes volt, hanem egyben tanulságos is, hiszen egy teljesen új társadalmi csoport életét ismerhettük meg jobban.
Ezután tovább folyattuk az utunkat a busszal. Legközelebb Trappoldban álltunk meg, ami szintén egy kisebb falu. Ezen a helyen is egy templomot kerestünk fel, amiről a faluban élő Sebastian Bethge tartott nekünk előadást. Róla érdemes tudni, hogy az irodalomhoz is erős szálak fűzik. Emellett, ami itt nekem még nagyon tetszett, hogy az előadás után még egy kisebb ebédre is meginvitáltak minket. Az udvarban ugyanis asztalok voltak felállítva, rajtuk mindenféle süteménnyel.
Az ebéd befejeztével a végcélunk, azaz Segesvár felé indultunk el. Ez a város egy domb tetején található, és szerintem nagyon szépen festett. Nem hiába tartozik a vidék híresebb történelmi városai közé. Miután megérkeztünk először egy helyi asszony elbeszélését hallgattuk meg, aki az erdélyi falvak 1989 előtti és utáni helyzetéről adott tájékoztatást. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a mondanivalójából úgy vettem ki, hogy hiába ez elnéptelenedés egyes vidékeken, az itteni falvak lakói mégis összefognak és egy jól működő közösséget alkotnak a cél érdekében. A beszámoló után egy- két óra szabadidő következett, amikor is a cserediákjainkkal együtt fel tudtuk keresni a város nevezetességeit, vagy egyszerűen csak beülhettünk egy kávézóba, ha ahhoz volt kedvünk. Én a partneremmel felmentem egy magasabb templom tornyába, ahol nagyon szép kilátás nyílt a hegyvidéki környezetre. Ezután pedig még sétáltunk egy kicsit a városban, így tudtam meg azt is, hogy Vlad Tepes, aki később Drakula grófként vonult be a történelembe, Segesváron született.
Ezt követően pedig, a hosszú nap végeztével hazaindultunk Nagyszebenbe.

Nagy Anita

Október 22. szerda

Reggel 9 órakor volt gyülekező az iskolában. Amikor mindenki megérkezett, együtt átsétáltunk a közelben található Altemberger Házba. Itt egy kiállítást néztünk meg a témával kapcsolatban, azaz az 1989-ben történtekről. A kiállítást diákok készítették egy történelemtanárral, aki szólt pár szót, hogyan is jött létre ez a kiállítás. A bevezetés után néztünk egy rövidfilmet, aztán két idős úrnak lehetett kérdéseket feltenni a forradalommal kapcsolatban. Érdekes dolgokat mondtak, hiszen átélték az akkori eseményeket.
A hét célja volt, hogy feldolgozzuk az 1989 végi eseményeket, ezzel jobban megismerni az ország helyzetét ezekben az időkben. Ezt öt csoportban tettük, amelyek közül én a rádiócsoportban voltam, tehát a hét végére egy kész rádióműsort kellett készítenünk. A kiállítás után folytattuk az előző napokban már elkezdett munkát. Ezen a napon csináltuk az interjúkat. Az első alany a korábban említett urak közül az egyik volt (Paul Philippi), a második egy író (Joachim Wittstock).
Délben kaptunk egy kis időt, elmehettünk ebédelni.
Mikor visszaértünk, a délelőtt csinált interjúkat hallgatás után be kellet gépelni. Amikor ezzel végeztünk, az aulában megnézhettünk egy előadást. Az ottani diákok bemutatták a szász táncot, ami a magyarországi sváb táncra emlékeztetett.
A bemutató után hazamehettünk, szabadon választhattunk esti programot.

Vörös László

Október 23. csütörtök

Ezen a napon is a megszokott időben kezdődött az első program (9:00), mely a vendég diákok számára szervezett városnézés volt különböző feladatokkal. 2-3 fős csoportokat kellett alkotni, melyek egy román és egy külföldi diákból álltak. Minden csoport kapott egy kis füzetet, melyekben kérdések voltak a város nevezetességeivel kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre a román diákok segítségével kellett megadni a választ. Ez körülbelül két órát vett igénybe.
Ezután két órás csoportmunka következett, melyben már a pénteki prezentációk összeállításán dolgoztunk a megszokott termekben a meghatározott csoportvezetőkkel.
A csoportmunkát követően egy órás ebédszünet következett, amit mindenki a saját cserediákjával töltött.
1400-1800: A nap legjelentősebb programja következett, az ASTRA NÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM meglátogatása. Nem a teljes diáklétszámmal érkeztünk, mert sokaknak a csoportjukkal kellett a projekteken dolgozni, hogy elkészüljenek a prezentációk. Ez a múzeum Európa legnagyobb szabadtéri múzeuma, 96 hektár nagyságú, melyből 40 hektáron terül el a kiállító terület. Eredetileg kerékpárokat béreltünk volna, és azzal mentünk volna a múzeumba, de a rossz idő miatt az egyik helyi buszjárattal mentünk.
A múzeumban két idegenvezetést választhattunk: egy angol és egy német csoportvezetést. Közösen a két csoportvezetővel bejártuk a kiállítást.
Majd ugyanazzal a menetrend szerinti busszal utaztunk vissza a városba.Az esti program szokásosan szabad időtöltéssel telt.

Mészáros Marcell

Október 24. péntek

Az utolsó közös napunk. A délelőtt még a projektmunkákkal telt, mindenki már a délutáni prezentációkra készült. Ebéd után volt egy kis szabad programunk. Öt órakor az iskola aulájában minden csoport (film, fotó, színház, rádió és kollázs) előadta mivel foglalkozott a hét folyamán. Köztes előadások is voltak, mint például az a tánc, amit előző nap megtanulhattunk a román lányoktól, valamint a litván tanárnő zongora darabját. A prezentációk után az ottani szervező tanárok egy záró bulit is rendeztek, ahol táncolhattunk, valamint pizzázhattunk. Amikor ennek vége lett mindenki haza ment és felkészült a másnapi utazásra.

Volf Adrienn

Október 25. szombat

Ottani idő szerint háromnegyed kilenckor elindultunk haza. A tíz órás úton beszélgettünk és aludtunk. Budapesten elbúcsúztunk a többi ország diákjaitól és tanáraitól. Hatan vártunk a csatlakozásra. Várakozás közben megbeszéltük a tapasztalatainkat. Budapestről Veszprémbe már gyorsan haza értünk ahol már mindenkire vártak. Szerintem egy nagyon jó hetet tölthettünk el Romániában.

Volf Adrienn

Fényképek

A fényképek itt tekinthetők meg

Vissza a kezdőlapra * Ugrás a lap tetejére

© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém