Comenius program - Diktatúrától a
demokráciáig, a széttagolt Európától az egységes Európáig című projekt
Negyedik találkozó - 2014. október - Románia
Október 19. vasárnap
Reggel 6:25-kor indultunk el együtt a részt vevő
országok diákjaival és tanáraival Budapestre, a Déli-pályaudvarra.
Metróval eljutottunk a Keleti-pályaudvarra ahol felszálltunk a
Romániába induló vonatunkra. Hosszú út várt ránk. Tíz óra utazás után
megérkeztünk Nagyszebenbe ahol mindenkire várt a cserediákja és
családja. Mindenki hazament, megvacsorázott és kialudta magát.
Volf
Adrienn
Október 20. hétfő
A napot 9 órakor kezdtük az iskola aulájában. Az első
órában ismerkedős játékok voltak, ahol megismerhették egymást a
programokon résztvevő diákok, ezt követte az egész projektet
összefoglaló előadás, aminek keretein belül betekintést nyerhettünk a
romániai rendszerváltás eseményeibe. 11:30-tól a városházán fogadtak
minket, majd ezt az ebéd követte. Kora délután Joachim Wittstock
mutatta be, hogy a projekt városában, Nagyszebenben hogyan ment végbe a
rendszerváltás, illetve az előadást követően egy városi körtúrán be is
mutatta a főbb helyszíneket. 15 órától elkezdődtek a csoportmunkák,
melyet megelőzően a diákokat beosztották a különböző csoportokba. egy
csoportban 4 román, illetve 4 külföldi diák (minden országból 1-1)
került. Délután 5 órától pedig szabad program volt.
Iszak Zsombor
Október 21. kedd
Keddre egy egész napos kirándulást szervezetek a
projektben résztvevő diákok számára. Először egy Holzmengen nevű kis
falut kerestünk fel. A hely érdekessége, hogy korábban soknemzetiségű
falu volt, de elsősorban szászok lakták. Mivel azonban a határok
megnyílása után a szászok nagy része Németországba költözött, ezért az
ő egykori házaikat romák foglalták el. Ez nagyon meg is látszott a
településen. Az egykori lakosok házai még mindig gyönyörűek, de több
helyet a betelepülő új népesség jelentősen lelakott, és a falu
infrastruktúrája is inkább egy ötven évvel ezelőtti képet mutatott. Az,
hogy földúton közlekedtünk végig még nem is volt olyan különös, de azon
azért eléggé megdöbbentem mikor megtudtam, hogy a házakban egyáltalán
nincs, és a közeljövőben valószínűleg nem is lesz víz- és áramellátás.
Tehát mondhatjuk, hogy ez a hely azért egy kisebb kulturális sokk is
volt, ha nekünk, magyaroknak annyira nem is, de azért például a
németeknél ez jobban érezhető volt. Elvégre nem minden nap szállsz ki
arra a buszból, hogy egy helyen az emberek még mindig lovas kocsival
közlekednek. Emellett azonban a falu még mindig tartogatott pár
érdekességet. Először egy domb tetején álló erődtemplomot kerestünk
fel. Ez a fajta templomtípus nagyon jellemző az itteni falvakra, mivel
a török és más hódítók ellen így tudott védekezni a hely lakossága.
Utána pedig az „Elijah” nevű segélyszervezet által épített házat
látogattuk meg. Itt először az ötlött szembe, hogy a házban különféle
hangszerek voltak találhatók, mint utólag kiderült nem véletlenül. A
házban meghallgattuk a szervezet egyik tagjának előadását. Ő elmondta,
hogy nagyjából a rendszerváltás óta foglalkoznak a romák problémájával,
de nagyon nehéz őket rendesen beintegrálni a társadalomba, mivel már
több generáció óta hiányzó tudásanyagot kéne átadni nekik. Ezért azt
találták ki, hogy mivel ezeknek a családoknak sokszor már a vérükben
ott van a zene, így a muzsika szeretete által akarják rábírni őket,
hogy többet akarjanak megismerni a világról. Végül tehát azt mondhatom,
hogy ez a kis kitérő Holzmengenbe nemcsak nagyon érdekes volt, hanem
egyben tanulságos is, hiszen egy teljesen új társadalmi csoport életét
ismerhettük meg jobban.
Ezután tovább folyattuk az utunkat a busszal. Legközelebb Trappoldban
álltunk meg, ami szintén egy kisebb falu. Ezen a helyen is egy
templomot kerestünk fel, amiről a faluban élő Sebastian Bethge tartott
nekünk előadást. Róla érdemes tudni, hogy az irodalomhoz is erős szálak
fűzik. Emellett, ami itt nekem még nagyon tetszett, hogy az előadás
után még egy kisebb ebédre is meginvitáltak minket. Az udvarban ugyanis
asztalok voltak felállítva, rajtuk mindenféle süteménnyel.
Az ebéd befejeztével a végcélunk, azaz Segesvár felé indultunk el. Ez a
város egy domb tetején található, és szerintem nagyon szépen festett.
Nem hiába tartozik a vidék híresebb történelmi városai közé. Miután
megérkeztünk először egy helyi asszony elbeszélését hallgattuk meg, aki
az erdélyi falvak 1989 előtti és utáni helyzetéről adott tájékoztatást.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy a mondanivalójából úgy vettem ki,
hogy hiába ez elnéptelenedés egyes vidékeken, az itteni falvak lakói
mégis összefognak és egy jól működő közösséget alkotnak a cél
érdekében. A beszámoló után egy- két óra szabadidő következett, amikor
is a cserediákjainkkal együtt fel tudtuk keresni a város
nevezetességeit, vagy egyszerűen csak beülhettünk egy kávézóba, ha
ahhoz volt kedvünk. Én a partneremmel felmentem egy magasabb templom
tornyába, ahol nagyon szép kilátás nyílt a hegyvidéki környezetre.
Ezután pedig még sétáltunk egy kicsit a városban, így tudtam meg azt
is, hogy Vlad Tepes, aki később Drakula grófként vonult be a
történelembe, Segesváron született.
Ezt követően pedig, a hosszú nap végeztével hazaindultunk Nagyszebenbe.
Nagy Anita
Október 22. szerda
Reggel 9 órakor volt gyülekező az iskolában. Amikor
mindenki megérkezett, együtt átsétáltunk a közelben található
Altemberger Házba. Itt egy kiállítást néztünk meg a témával
kapcsolatban, azaz az 1989-ben történtekről. A kiállítást diákok
készítették egy történelemtanárral, aki szólt pár szót, hogyan is jött
létre ez a kiállítás. A bevezetés után néztünk egy rövidfilmet, aztán
két idős úrnak lehetett kérdéseket feltenni a forradalommal
kapcsolatban. Érdekes dolgokat mondtak, hiszen átélték az akkori
eseményeket.
A hét célja volt, hogy feldolgozzuk az 1989 végi eseményeket, ezzel
jobban megismerni az ország helyzetét ezekben az időkben. Ezt öt
csoportban tettük, amelyek közül én a rádiócsoportban voltam, tehát a
hét végére egy kész rádióműsort kellett készítenünk. A kiállítás után
folytattuk az előző napokban már elkezdett munkát. Ezen a napon
csináltuk az interjúkat. Az első alany a korábban említett urak közül
az egyik volt (Paul Philippi), a második egy író (Joachim Wittstock).
Délben kaptunk egy kis időt, elmehettünk ebédelni.
Mikor visszaértünk, a délelőtt csinált interjúkat hallgatás után be
kellet gépelni. Amikor ezzel végeztünk, az aulában megnézhettünk egy
előadást. Az ottani diákok bemutatták a szász táncot, ami a
magyarországi sváb táncra emlékeztetett.
A bemutató után hazamehettünk, szabadon választhattunk esti programot.
Vörös László
Október 23. csütörtök
Ezen a napon is a megszokott időben kezdődött az első
program (9:00), mely a vendég diákok számára szervezett városnézés volt
különböző feladatokkal. 2-3 fős csoportokat kellett alkotni, melyek egy
román és egy külföldi diákból álltak. Minden csoport kapott egy kis
füzetet, melyekben kérdések voltak a város nevezetességeivel
kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre a román diákok segítségével kellett
megadni a választ. Ez körülbelül két órát vett igénybe.
Ezután két órás csoportmunka következett, melyben már a pénteki
prezentációk összeállításán dolgoztunk a megszokott termekben a
meghatározott csoportvezetőkkel.
A csoportmunkát követően egy órás ebédszünet következett, amit mindenki
a saját cserediákjával töltött.
1400-1800: A nap legjelentősebb programja következett, az ASTRA
NÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM meglátogatása. Nem a teljes diáklétszámmal
érkeztünk, mert sokaknak a csoportjukkal kellett a projekteken
dolgozni, hogy elkészüljenek a prezentációk. Ez a múzeum Európa
legnagyobb szabadtéri múzeuma, 96 hektár nagyságú, melyből 40 hektáron
terül el a kiállító terület. Eredetileg kerékpárokat béreltünk volna,
és azzal mentünk volna a múzeumba, de a rossz idő miatt az egyik helyi
buszjárattal mentünk.
A múzeumban két idegenvezetést választhattunk: egy angol és egy német
csoportvezetést. Közösen a két csoportvezetővel bejártuk a kiállítást.
Majd ugyanazzal a menetrend szerinti busszal utaztunk vissza a
városba.Az esti program szokásosan szabad időtöltéssel telt.
Mészáros Marcell
Október 24. péntek
Az utolsó közös napunk. A délelőtt még a
projektmunkákkal telt, mindenki már a délutáni prezentációkra készült.
Ebéd után volt egy kis szabad programunk. Öt órakor az iskola aulájában
minden csoport (film, fotó, színház, rádió és kollázs) előadta mivel
foglalkozott a hét folyamán. Köztes előadások is voltak, mint például
az a tánc, amit előző nap megtanulhattunk a román lányoktól, valamint a
litván tanárnő zongora darabját. A prezentációk után az ottani szervező
tanárok egy záró bulit is rendeztek, ahol táncolhattunk, valamint
pizzázhattunk. Amikor ennek vége lett mindenki haza ment és felkészült
a másnapi utazásra.
Volf Adrienn
Október 25. szombat
Ottani idő szerint háromnegyed kilenckor elindultunk
haza. A tíz órás úton beszélgettünk és aludtunk. Budapesten
elbúcsúztunk a többi ország diákjaitól és tanáraitól. Hatan vártunk a
csatlakozásra. Várakozás közben megbeszéltük a tapasztalatainkat.
Budapestről Veszprémbe már gyorsan haza értünk ahol már mindenkire
vártak. Szerintem egy nagyon jó hetet tölthettünk el Romániában.
Volf Adrienn
Fényképek
*
© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém
|
|
|
|
|