Comenius program - Diktatúrától a demokráciáig, a széttagolt Európától az egységes Európáig címû projekt

Elsõ találkozó - 2014. február - Düsseldörf

Hétvége I.

Pénteken korán reggel indultunk kisbusszal Pestre, a repülõtérre. Két kísérõ tanárunk Schindler László tanár úr és Eich Mária tanárnõ volt. Már nagyon izgatott voltam, mert eddig még egyszer sem repültem. Szerencsére minden rendben volt, a repülést nagyon élveztem. A másfél óra nagyon hamar eltelt, majd megérkeztünk Düsseldorfba. A fogadóink már vártak ránk, hatalmas mosollyal az arcukon fogadtak minket. Mikor mindenki megtalálta a párját, elindultunk haza. Az én fogadó családom Duisburgban lakott, egy Düsseldorf mellett lévõ városban. Mielõtt hazaértünk, még beugrottunk bevásárolni, majd ebéd után elmentünk Duisburgban egy nagy bevásárlóközpontba. Másnap bementünk vonattal Düsseldorfba és elmentünk a tévétoronyhoz, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt a városra. Düsseldorfban nemsokára kezdõdik a karnevál, és ezért a tévétoronyban díszruhába öltözött zenekar játszott körbe-körbe menetelve. Utána a Neandertalmuseumba mentünk. Nagyon érdekes volt a múzeum, mindenféle dolog ki volt állítva, ami a neandervölgyi emberekhez köthetõ. Utána Essenbe mentünk, egy közeli városba, ahol egy nagy bevásárlóközpontban nézelõdtünk, vásároltunk. Estefele pedig útba ejtettünk egy nagyon hangulatos éttermet. Az étterem amerikai-western stílusú étterem volt, ahol óriás hamburgert ettünk sültkrumplival. Nagyon tetszett az étterem és minden nagyon finom volt. Vasárnap Kölnbe mentünk, ahol megnéztük a dómot, ami nagyon szép és hatalmas. Aztán egy hídon sétáltunk, ami tele volt lakattal és ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Délután pedig elmentünk a csokimúzeumba, ahol megnézhettük hogyan készül a csoki, sõt még egy csoki szökõkutat is láthattunk. Este bepakoltunk másnapra, majd hamar lefeküdtünk, mert másnap korán indultunk Lipcsébe. Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, örülök, hogy ennyi mindent megnézhettem.

Hétvége II.

Péntek reggel korán indultunk Veszprémbõl, és fél tizenkettõkor már Düsseldorfban voltunk. Mindenki megkereste a vendéglátóját, és hazament ebédelni. Az én családom Ratingenben, Düsseldorf elõvárosában lakott, ami nagyon közel volt a városhoz, és villamossal könnyen meg lehetett közelíteni.
Délután háromkor találkoztunk a belvárosban a vendéglátóm néhány barátjával, akik szintén magyarokat fogadtak, így nem kellett egyedül lennem.
Elõször elmentünk a Primark-ba, ami egy hatalmas bevásárlóközpont, tele a legszebb ruhákkal. Szezon végi kiárusítás volt, és hihetetlenül olcsó volt minden. Azt sem tudtuk, hova kapjunk hirtelen. Minden nagyon jól nézett ki, és sok minden volt csak egy euróért. Telepakoltuk a bevásárlótáskát, de olyan nagy volt a sor a próbafülkéknél, hogy nem tudtunk mindent felpróbálni, mert egyszerre csak nyolc ruhadarabot lehetett bevinni, és utána újra végig kellett állni a sort a következõ nyolchoz. A pénztárral is meggyûlt a bajunk, mert nem jöttünk rá elõször, hogy milyen rend szerint mûködik. A németekkel megbeszéltük, hogy egy óra vásárlás után találkozunk, így nem vettünk túl sok dolgot.
Ezután elmentünk kávézni a Starbucksba, majd metróval a tévétoronyhoz, ahonnan rengeteg képet csináltunk. Gyönyörû kilátás nyílt a Rajnára.
Innen autóval hazamentünk, megvacsoráztunk, és néhány órát csak zenét hallgattunk és beszélgettünk. Este pedig elsétáltunk a kisváros mozijába. Nagyon vicces volt, mert a vászon alig volt négy m2, viszont a jegy ára majdnem nyolc euró volt. Voltak reklámok az elején, és az egyik egy jégkrém reklám volt, aminek a végén felkapcsolódtak a lámpák, és a jegyszedõ bácsi bejött egy doboz jégkrémmel, aminek a reklámját pár másodperccel korábban néztük végig. Egy német vígjátékot néztünk meg. Nem volt olyan rossz, de a végére már nagyon fáradtak lettünk, és nem tudtunk másra gondolni, csak egy jó meleg ágyra. A szülõknek kellett eljönniük értünk, mert Németországban az a szabály, hogy 18 éven aluliak nem tartózkodhatnak este tíz után egyedül az utcán.
Másnap sokáig aludtunk, majd bementünk a városba sétálni. Megmutatták a fõbb nevezetességeket, és egy kicsit vásároltunk. Egy sushi bárban ebédeltünk, majd hazamentünk, és tévét néztünk. Estefelé átjöttek a lány barátai két lengyel cserediákkal, és megnéztünk egy Emma Watsonos filmet.
Vasárnap elmentünk egy mászó-kiállításra Düsseldorfba, ahol egy drótból készült pókhálószerûségen kellett mászni, úgy, hogy alattad csak a szakadék volt.
Nagyon félelmetes volt, ráadásul a drót meg is vághatta a kezedet, ha rosszul fogtad meg. A cserediákomnak elkezdett vérezni az ujja, rosszul lett, majdnem elájult, és így hamar le kellett jönnünk.
Délután megnéztük a húga három órás balettelõadását az iskolájában. Korán mentünk lefeküdni, mert hétfõn fél hétkor már az iskolánál kellett lennünk, hogy induljunk Lipcsébe.

Hétvége III.

Düsseldorfi utazásunk során az elsõ három napot családoknál töltöttük. Miután elhagytuk a repülõteret a kijelölt fogadócsaládhoz utaztunk, és megismerkedtünk velük. A péntek délután Düsseldorf felfedezésével telt el. Megnéztük a várost a német cserediákommal, elvitt vásárolgatni, így megláttam Düsseldorf hatalmas bevásárló utcáit.
Szombat délelõtt a cserediákom anyukájával és testvérével töltöttem, akik a város fõbb látnivalóit mutatták be. Délután két német lánnyal, és azok cserediákjaival mentünk moziba és pizzázni. A film vége után a cserediákom apukája jött értünk, mert Németországban a kiskorúak 10 óra után nem lehetnek egyedül az utcákon.
Vasárnap kirándulást szervezett számomra a család. Voltunk Bonnban egy történelmi múzeumban, ahol a német történelem volt bemutatva a II. világháborútól napjainkig. Itt rácsodálkoztam arra, mennyire tabu a németetek között a 1940-es évek történései. Ezek után a kölni dómot néztük meg, és mentünk fel az ottani kilátóba. Este egy görög étteremben ebédeltünk, majd késõbb bepakoltunk a lipcsei utazáshoz.
A német fogadócsalád nagyon kedves volt hozzám mindvégig, mindenkivel jól kijöttem, és a cserediákommal is barátok lettünk.

Hétvége IV.

A hétvégét a fogadó családommal töltöttem. Szerencsére egyáltalán nem adódtak kínos pillanatok, kezdettõl fogva nagyon kedvesek és segítõkészek voltak. Úgy éreztem magam, mintha én is családtag lettem volna.
Szombaton Kölnbe utaztuk. Elõször a Csokoládé Múzeumba látogattunk el, ahol láthattam milyen folyamatokon keresztül készül el a csokoládé, sõt én magam is készíthettem. Késõbb megnéztük a Kölni Dómot, ami gyönyörûszép volt. Végül egy kínai éteremben vacsoráztunk.
Vasárnap Essenbe utaztunk. Van ott egy múzeum, a Ruhr Múzeum, ahol láthatjuk, hogy éltek az emberek száz évvel ezelõtt. Délután tévét néztünk, majd becsomagoltam, hétfõn ugyanis Lipcsébe utaztunk a csoporttal.

Hétfõ

Hétfõn nagyon korán keltünk, hogy hét órakor elindulhassunk Lipcsébe. A buszon találkozunk az egész csapattal elõször. Mindenki lelkesen mesélt a hétvégéjérõl, és hamar kiderült, hogy mindenki jól érezte magát. A hétórás buszút alatt kétszer álltunk meg pihenni. Már az utazás közben elkezdõdtek a feladataink. Kilenc himnuszt hallgattunk meg, és el kellett dönteni, hogy melyik országhoz tartozik.
Délután kettõkor érkeztünk meg Lipcsébe, és rögtön elfoglaltuk a szállást. Mi dönthettük el, hogy kivel szeretnénk egy szobában lenni. Leggyakrabban ketten voltak egy szobában, de elõfordult néha egy hármas beosztás is.
Egy kis pihenõ után újra buszba ültünk, és elmentünk a Runde Ecke múzeumba, ahol két részre szakadtunk. Mi sajnos véletlenül abba a csoportba kerültünk, ahol a lengyelek és a litvánok voltak. Ez azért volt rossz, mert õk nem beszéltek semmilyen nyelven, ezért az idegenvezetõ német szövegét az egyik német tanár lefordította angolra, hogy a litván tanárnõk megértsék, majd õk angolról litvánra, közben a lengyeleknek németrõl fordított az õ tanárnõjük. Így mindent meg kellett hallgatnunk négyszer, és ez szörnyen unalmas volt.
Hatra vissza kellett menni a szállodába, hogy részt vegyünk a program megnyitóján. Itt alá kellett írni néhány papírt, és megkaptuk a karszalagot, amivel az ebédlõben ehettünk. Ezt ki is használtuk, és gyorsan elmentünk enni. Nekem nagyon ízlett a vacsora, gondoltak a vegetáriánusokra is, egyáltalán nem volt vele semmi gond.
Vacsora után szabadprogram volt, ki lehetett menni a városba, de csak este tízig, mert még 18 éven aluliak voltunk. A szálloda nagyon jó helyen volt, közel volt mindenhez, közvetlenül a fõpályaudvar mellett volt.

Kedd

Ez volt a második napunk Lipcsében. 8 órakor volt reggeli. Utána egybõl indultunk a Zeitgeschichtliche Forum-ba. Itt egy nagyon érdekes kiállítást nézhetünk meg arról, hogy hogyan is alakult ki az NDK és az NSZK, milyenek voltak a mindennapok az NDK-ban, hogyan szûnt meg az állam. Megnézhettük, hogyan is nézett ki egy ház belülrõl ebben a idõben. Szerencsére mindent jól lehetett érteni, mert mindenkinek saját fülhallgatója volt, így nem volt probléma, ha kicsit távolabb álltunk a csoportvezetõtõl.
Ezek után volt egy kis szabadidõnk. Mivel a fórum a belváros közepén volt, így könnyen el tudtuk tölteni az idõt.
Délután Christoph Wonneberger tartott nekünk elõadást. A Nikolaikirche lelkészeként fontos szerepe volt az 1989-es békés forradalomban. Hiszen az általa tartott hétfõi misékbõl lett végül egy hatalmas demonstráció. Sokat mesélt az életérõl és arról is, hogy miért ment egyre több és több ember a hétfõi misékre. Elmondta, hogy õ hogyan élte meg ezt az idõszakot.
Utána visszamentünk a hotelbe, ahol vacsora után megint volt kimenõnk este 10-ig. Jó volt, mert a szabadidõnkben meg tudtunk ismerkedni más országok diákjaival is.

Szerda

Lipcsében az idõnk nagy részét múzeumokban töltöttük el. A rendszerváltásról szóló anyagok megtekintése napi rutinná vált, így a kis csapatunk már kevesebb negatív hozzászólással lépett be a Runde Ecke nevû múzeumban. Itt egy új fajtáját próbálhattuk ki a körbevezetésnek, hiszen nekünk, diákoknak kellett egy elõzetes felkészülés után bemutatni a többieknek a kiállító teremben lévõ tárgyakat. Személy szerint, nekem ez a körbevezetési mód tetszett a legjobban, mert interaktívan tudtuk megérteni az ott látottakat. Délután városnézésen vettünk részt, ahol a demonstráció helyeit látogattuk meg idõrendi sorrendben. Voltunk a Nikolai Kirchénél, a Marktplatzon, Thomaskirche belsejét is megnéztük. Végül az Augustusplatz következett, amitõl nem messze az egyetem épülete áll. Késõ délután egy beszélgetésen vettünk részt, ahol a rendszerváltásról, és NSZK-ról volt szó. Nekem ez a beszélgetés nagyon megerõltetõ volt, mert végig németül beszéltek.Este szabadprogram volt, így mindenki kimehetett a városba, de 10 órára a hotelban kellett lennünk.

Csütörtök

az utolsó napunk volt Lipcsében. Nagyon jól reztük ott magunkat, sok embert ismertünk meg és rengeteget tanultuk. Az utolsó napon elmentünk egy múzeumba, az ASISI múzeumba. Yadegar Asisi hatalmas, 360°-os panorámája mutatta be Lipcse városát a Napóleon elleni "Népek csatája" után. A kísérõ kiállítás keretében Lipcsét láthattuk a csata elõestéjén. Egy emocionális és intuitív idegenvezetés segítségével a panoráma körül a várost kereskedelmi-, tudományos-, zenei városként valamint polgári városként láthattuk, amely akkor a világ legnagyobb csatájának helyszíne volt. Az óriási komplexum létrehozását egy film mutatta be.

Péntek

Péntek reggel, aki akart, bemehetett a fogadódiákjával az órákra az iskolában. 10 órakor találkoztunk az iskola aulájában, ahol kiértékeltük a hetet. Minden ország más-más színû matricát kapott, amit fel kellett ragasztani négy lapra, aszerint hogy mennyire tetszettet az adott kategóriák. A négy kategória a következõ volt: Hétvége a családoknál, Program Lipcsében, Szabadidõ Lipcsében és Nemzetközi csoportok, azaz hogy vegyes csoportokban voltunk. A cím alatt körök voltak, minél beljebb került a matrica annál jobban tetszett az adott kategória. Összességében szinte minden lapon tele volt a legbelsõ kör. A következõ feladat a hét dokumentálása volt. Vegyes csoportokat alkottunk és úgy dolgoztunk. Valaki prezentációt, valaki plakátot csinált, valaki pedig szöveget írt. Délben együtt ebédeltünk az iskola ebédlõjében, majd délután szabadprogram volt 3-ig. Mi elmentünk a fogadóink vezetésével egy hangulatos fagyizóba, utána sétáltunk a Rajna partján. 3 órakor találkoztunk, majd vonattal elmentünk Duisburgba, ahol egy közösségi ház állt rendelkezésünkre aznap estére a zárórendezvényre. Amikor odaértünk, elmondták mi lesz várhatóan a program, és azt is megtudtuk, hogy jönnek a német cserediákok szülei is, így estére körülbelül 80-an leszünk. Kicsit izgultunk, hogy 80 ember elõtt kell majd beszélnünk. Gyorsan mindenki munkába lendült, átrendeztük a termet és a délelõtti prezentációkat véglegesítettük. Mi még átvettük a Magyarországról szóló prezentációnkat is, ugyanis a vendég országoknak be kellett mutatniuk a saját országukat. Mindenki sütött, fõzött még valami nemzeti specialitást is, mi tócsit készítettünk. Mikor megérkeztek a vendégek, elkezdõdhetett az este. Elõször megkóstolhattuk a sok, jobbnál-jobban kinézõ ételt. Örömmel tapasztaltuk, hogy a tócsi mind elfogyott. Miután szinte az összes étel elfogyott és mindenki jól lakott, elõadtuk a délelõtti prezentációkat. Mikor ezzel is végeztünk, következtek egyesével az országok: Lengyelország, Litvánia, Románia, végül Magyarország. A lengyelek sajnos nem tudtak németül és angolul se nagyon, így õk nem beszéltek a prezentáció alatt, viszont sok szép képet vetítettek le az országukról, a végén pedig elõadtak egy lengyel táncot. A litvánok kezdésként elénekeltek egy litván dalt, majd mivel õk se nagyon tudtak németül, angolul beszéltek az országukról. Bemutatták az iskolájukat is, és zárásként megnézhettünk egy vicces videót a tanárjaikról. A következõ ország Románia volt. Elõször bemutatták Nagyszebent, a várost ahonnan jöttek, majd a különbözõ román népviseletekrõl beszéltek. Be is öltöztek, így élõben is meg tudtuk nézni a népviseletet. A legvégén jöttünk mi. Bemutattuk hazánkat, majd zárásként elénekeltük a "Tavaszi szél vizet áraszt"-ot. Egy kicsit tanítgattuk õket, hogy együtt tudjuk énekelni. A kottát kivetítettük, és miután elismételték utánunk a sorokat, megpróbáltuk közösen elénekelni. Nagyon jó érzés volt látni, hogy 80 ember együtt énekli velünk ezt a magyar dalt. Aztán lassan vége lett az estének, eljött az ideje a búcsúnak. Nem tudtuk biztosan, hogy fogunk-e még másnap a reptéren találkozni, így mindenki elbúcsúzott egymástól. Mindenki szomorú volt, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét és már indulni is kell haza. A búcsúzás után mindenki hazament, hiszen másnap már korán reggel kint kellett lenni a reptéren. Másnap a reptéren elbúcsúztunk fogadócsaládjainktól és a többiektõl, akikkel még összefutottunk, majd még egy utolsót intve nekik, indultunk is.

Fényképek

A düsseldorfi hétvége fényképeinek megtekintése

A lipcsei fényképek itt tekinthetõk meg

Vissza a kezdőlapra * Ugrás a lap tetejére

© 2019. Lovassy László Gimnázium, Veszprém